továbbra is álmodom a szép, rendezett, könnyen kezelhető fűszerpolcról, meg a szép, nagy, szögletes lisztes-cukros bödönökről,  de mivel rájöttem, hogy a jelenlegi dobozaim (tégelyeim, vatevör) űrtartalma versenyképes a piacon kapható szépségekével, inkább felújítottam őket.
az eredetileg nagy adag vitaminokat magukba foglaló hogyishívjákjaim eddig pőrén álltak a polcon, és mindig rázogatással döntöttem el, hogy a megfelelőt vettem-e el. koszosak is voltak, meg unalmasak is, úgyhogy végre vettem öntapadó fóliát (egy álom kezelni) és beborítottam őket, és tipografáltam (hahaha) rájuk tájékoztató címkét.
nem valami elegáns, inkább rusztikusan igénytelen, de nekem megfelel.
|
hogyha sikerülne még előző nap kitalálnom, hogy mit akarok főzni, és előkészíteni hozzá, amit csak lehet, akkor talán a délelőttjeink se úsznának annyira el. és ha megtanulnám, hogyan kell beprogramozni a sütőt (nemcsak a sütés végét, hanem az elejét is), akkor talán még sétálni is le tudnánk menni a manóval, mert a konyha végezné magától a dolgát.
persze, ez csak a sütőben készülő ételek esetén működhetne, de az is haladás lenne. egyelőre ugyanis vagy csak akkor sikerül kiötölnöm a menüt, amikor már nem lehet tovább halogatni, kell valami kaja* (kb. 11.45). vagy a hosszadalmasabb előkészítés miatt inkább a konyhát választom a séta helyett. egyik se jó.
*ez ugyanígy igaz a magatartásomra mindenféle határidővel szemben.
|
arról fog szólni ez a blog, hogy hogyan rakok rendet.
most a fürdőszobát rázom kicsit gatyába. a mosdó alatti szekrénybe vettem tegnap két kis kosarat (430/db), és asszem veszek majd még kettőt, mert elfér. és így nem csak ömlesztve lesznek a dolgok odabent. a zsebes tárolónk tartalmát is átnézem, és ésszerűsítek, mert egy ideje csak dugdosom bele a holmikat össze-vissza. nem nagy dolog, de nagy lesz a különbség a mostanihoz képest.
|
még karácsony előtt láttam a tescoban gyönyörű, szögletes, átlátszó akril tartókat a liszt-cukor-satöbbinek. háromezerér' ill. arányosan kevesebbért, a kisebbeket. nagyon-nagyon beleestem, de túl drágának találom, ezért mindig, mikor eszembe jut, elképzelem ragacsos-maszatosan, ahogy valószínűleg kinézne némi használat után, és így kibírom. de azért vágyakozom utána.
|
tele van a lakás (az életem) mindenféle lommal, amit nem tudok elpakolni, elrejteni, legszívesebben kidobnám, de mégsem, mert még jó lesz egyszer. talán, később.
az adományba szánt ruhák, amiket át kéne nézni még egyszer, hátha maradt köztük valami, amit sajnálnánk (nem maradt).
de vannak még ezeken kívül is kopott ruhák, amik túl jók ahhoz, hogy könnyedén kidobjam, de túl viseltesek, hogy hordjam őket. dobozok, kisgépek, telefonok, egyéb kütyük dobozai. lejárt útlevelek, dekor dolgok, köztük rengeteg gyertya meg mécses, amiket sosem fogunk meggyújtani. a görkorcsolyám. néhány év múlva tök jó lesz azon kísérni az ügyesen bicikliző kisfiamat. bébiruhák, eltéve a majdani tesóknak. egy nagy doboznyi cipő, jó lesz a telekre, lomolni. nyelvkönyvek, jegyzetek oroszóráról, tréningekről. szétszerelt bútorok, amiktől nem férünk. komplett babakocsi, amit félévesen kinőtt a gyerek. meg egy rakás elektronikai lom.
számlalevelek, ilyen-olyan papírok, gyerekjátékok, távirányítók: előbb-utóbb minden vízszintes felületen eluralkodik nálunk a káosz, és ezt utálom.
de most összeszedem magam. lelki szemeim előtt úgy sorakoznak a mindenfélét rejtő egyforma dobozok a polcon, mint az ikea katalógusban.
rendet rakok. csakazértis.
|
|
